Van, akinek több és/vagy hosszabban tartó, és van, akinek kevesebb segítség kell.
A lényeg, hogy akarnak segíteni magukon, akarják megoldani a problémáikat, akarják elérni a céljaikat, megvalósítani álmaikat.
És hisznek is -még ha esetenként gyenge és erősítésre szoruló is ez a hit- abban, hogy némi támogatással képesek rá.
Akarnak, hisznek és cselekszenek is. A segítséget pedig -ha már kérték- el is fogadják. Élnek vele. Engedik, hogy segítsek nekik.
Sajnos vannak olyanok is, akiken nem lehet segíteni. Ugyan kérik a segítségemet, de a tanácsot nem fogadják meg. Az érveket nem hallgatják meg, vagy elengedik a füleik mellett. A megbeszélteket nem tartják be, nem tesznek meg önmagukért nemhogy mindent, szinte semmit, hogy segítsenek magukon, inkább épp ellenkezőleg: elmélyítik a problémákat.
Ezt nekem viszonylag rövid időn belül észre kell vennem.
Az energiám, az időm és a figyelmem (ahogy a tiéd is, kedves olvasóm) nagyon értékes dolog. Egyáltalán nem mindegy hát, hogy mire fordítjuk, igaz?
Gondolom neked sem jó érzés, amikor azt tapasztalod: kidobtál egy csomó időt és energiát valamire feleslegesen, eredmény nélkül?
Az az energia kell a családodra, a munkádra, a tanulásodra, a fejlődésedre, a pihenésre és a kreatív tevékenységeidre, vagyis a legfontosabb illetve az örömteli, hasznos és eredményes dolgokra, nemde?
Nagy felelősség.
Akiknek eddig nem volt teljesen egyértelmű, hogy miért kell bizonyos helyzetekben nemet mondanom és bizonyos embereket egyszerűen elengednem és a sorsukra bíznom, az talán ezen sorok után már kezdi érteni.
