2014. szeptember 30., kedd

A trollokról és a szakmájukról nem árt tudni...




 Sajnos nem tudom, személy szerint kinek köszönhetjük a fordítást, de nagyon jó ez is, akár az eredeti (ld a bejegyzés végén). Ehelyütt is köszönet érte! Az "Internetes megtévesztési módszerek" részt mindenképp fussátok át. ;-) (Kiemelések tőlem.)







"A megtévesztésről  


Volt olyan idő, nem is oly régen, amikor a kormányok és az őket irányító körök nem érezték szükségét annak, hogy a megtévesztés eszközével viseljenek hadat a társadalom többsége ellen.
A propaganda akkoriban még viszonylag egyértelmű volt, a hazugságok pedig sokkal egyszerűbbek. Az adatáramlást könnyedén kézben tartották. A szabályok betartását 
a vagyonelkobzás vagy a kivégzés fenyegetése biztosította, ez várt ugyanis bárkire, aki kilógott a merev társadalom-politikai szerkezetből. Azokat, akik az elfogadott és az előírt kereteken kívüli vallási, metafizikai, vagy tudományos ismerettel rendelkeztek, megkínozták és lemészárolták. A vezető réteg megtartotta magának a tudást, visszanyeste annak köztudatban létező vadhajtásait, sokszor évszázadokig késleltetve annak újbóli felfedezését.

A feudalizmus bukásának hajnalán, a francia forradalom sikerét követően a társadalmi elit többé nem fojthatta el a tudás terjedését kardéllel és puskacsővel. A köztársaság létrejötte, melyeknek alaptételévé a nyílt kormányzás és a néphatalom elve vált, arra ösztönözte az arisztokráciát, hogy fondorlatosabb módon rejtsék el az igazságot, így tartván meg a világ fölötti hatalmat és elkerülve a lelepleződésükkel járó megtorlást. Ekképp született meg a megtévesztés bonyolult művészete.

A módszert, a hazugság “mágiáját” tökéletességig finomították. Az emberi elme és lélek működésének megfejtése az elit csillapíthatatlan megszállottságának tárgyává vált.
A cél fondorlatos, ám társadalmi szempontból radikális volt: ahelyett, hogy lehetetlen mennyiségű energiát fektettek volna abba, hogy magát az igazság formáját és létét befolyásolják, egyszerűen hagyták azt elsodródni más, jelentéktelen adatok ködének sűrűjében. Az igazságot a megtévesztés és kitaláció Gordiuszi csomójába rejtették, míg végül biztosak lehettek abban, hogy az emberek nagy része felhagyna az igazság feltárásával, jóval a hazugság leleplezése előtt. A cél ugyanis nem az igazság elpusztítása, hanem annak nyílt színen való elrejtése volt.

Mára gondosan megtervezett módszerek által ez a cél nagyrészt megvalósult. Ám ezen módszerek alapvető gyengeségekkel rendelkeznek. A hazugságok törékenyek. Folyamatos törődés szükséges a fenntartásukhoz. Egyetlen csepp igazság hazugságok óceánját szaggathatja darabokra.
Ebben a cikkben megvizsgáljuk azokat a módszereket, amelyek segítik a megtévesztő adat terjedését, valamint azt, hogyan lehet azonosítani annak eredetét, hogy azt végül megsemmisítve végre egyszer és mindenkorra kiéheztessük a hazugságok teljes rendszerét. 



A sajtó szerepe 

a megtévesztésben


A közmédiumok, amelyeknek egykor feladata volt a korrupció feltárása és az elit féken tartása, mára a globalista vezetők politikus-bábjainak propaganda-szolgálatává silányultak. A valódi oknyomozó újságírók ideje a régmúlté (már ha léteztek egyáltalán), és a sajtó maga ún.”magazinműsorok” poshadt pocsolyájába tócsállott össze, amelyek tényként kezelik saját, teljesen megalapozatlan véleményüket. A vezető körökkel való összejátszás a nyomtatott sajtó feltalálása óta jelen van valamilyen formában. Mégis, elsőként William Randolph Hearst újság-mágnás használta fel sikeresen a sajtót megtévesztés céljából, aki azt vallotta, hogy az igazság “szubjektív” fogalom, amely nyitott az ő személyes értelmezésére.
Íme néhány a főbb módszerek közül, amelyet a sajtó leggyakrabban használ szándékos félretájékoztatás céljából:


Hangos hazugság, csendes kiigazítás

Mainstream médiumok (különösképpen újságok) esetében általános jelenség, hogy a címlapon arcátlanul megalapozatlan és hazug híreket közölnek, majd amikor lelepleződnek, ezeket a híreket az utolsó oldalon csendben kiigazítják. Itt a cél a hazugság bevezetése a köztudatba. Mire a hazugságra végül fény derül, már túl késő, és a népesség nagy része nem tudja meg az igazságot, vagy az addigra érdektelenné válik.

Megerősítetlen vagy irányított forrásokból származó adat tényként való kezelése

A kábeltévék hírműsorai gyakran közölnek információt névtelen, esetleg kormányzati forrásokra hivatkozva, amelyek egyértelműen részrehajlóak, vagy nyilatkozatuk célzott kiszivárogtatás. Hasonlóan idéznek “szakértői” forrásokat anélkül, hogy alternatív hozzáértői nyilatkozatnak teret engednének. A ilyen forrásokból származó adatokat általában csupán a vakhit támasztja alá.


Szándékos adatkihagyás


Más néven az adat “kimagozása”. Akár egyetlen részinformáció vagy igazságmorzsa kisiklathat egy megtévesztő-hadjáratot, ezért ahelyett, hogy megpróbálnák megmásítani azt, inkább úgy tesznek, mintha az adat egyáltalán nem is létezne. Amikor a kiválasztott tényt kihagyják, a hazugság teljességgel hihetőnek tűnik. Ez módszer akkor is alkalmazásra kerül, mikor a megtévesztés ügynöke nyílt vitába keveredik egy akadékoskodó riporterrel.


Figyelem-elterelés, és a fontosság illúziója


A média minden igyekezete ellenére az igazság időnként a köztudatba kerül. Ilyen esetben az egyetlen lehetőségük marad megváltoztatni a tömegek érdeklődésének irányát, így terelve el figyelmüket a felismerésről, amelyhez oly közel kerültek. A sajtó ezt úgy éri el, hogy “túlközvetít” olyan témákat, híreket, amelyeknek semmi köze a valóban fontos kérdésekhez. A helyzet iróniája, hogy a média felkap egy érdektelen történetet, amelyet émelyítő mértékben sugároz, és ez a népesség nagy részében azt az érzetet kelti, hogy biztosan fontos dologról van szó, hiszen a csapból is ez folyik.


Prekoncepciós Viták

Néha olyan közszereplők is adásba kerülnek, akiknek valóban számít az átlagember igazsághoz való joga. Mégis, ők ritkán kapnak rá lehetőséget, hogy nézeteiket és információikat megoszthassák a közönséggel anélkül, hogy előtte végig ne kűzdenék magukat a megtévesztés és propaganda hozzáértéssel szőtt hálóján. Az adott médium tudja, hogy a hitelességét teszi kockára azzal, ha időről-időre nem hív meg olyan vendéget, aki a hivatalossal ellentétes nézőpontot képvisel, ezért erősen szuggesztív környezetben rendeznek és koreografálnak olyan speciális televíziós vitákat, amely sarokba szorítja a vendéget, és megakadályozza abban, hogy kifejtse ötleteit vagy közölje az általa ismert tényeket.

Televíziós személyiségek gyakran képzettek az ún. Alinsky-módszerben. Saul Alinsky hitt az erkölcsi viszonylagosságban, és bajnoka volt a hazugság szentesítésének a “nagyobb jó” érdekében – lényegében egy modern Machiavelli volt. “Szabályok Szélsőségeseknek” című munkáját kemény-mag-béli, rendszerellenes aktivistáknak szánta, és azt hirdette, hogy minden eszközt fel kell használni a politikai ellenfelek legyőzésére. Vajon tényleg legyőzhető egy hazugságokra épülő rendszer még körmönfontabb hazugságok felhasználásával, alapvető erkölcsi értékeket feladva? Valójában Alinsky módszerei korrupt intézmények és kormányok kezében a porhintés tökéletes eszközévé váltak. Manapság ezen módszereket gyakrabban használják azok, akik ellen kidolgozásra kerültek. Alapelve a következő: arass győzelmet, akár hazugság árán is.
Ezt a stratégiát világszerte követik kormányok és megtévesztési specialisták, de jelenléte a televíziós vitaműsorokban a legfeltűnőbb. Bár maga Alinsky gyakran prédikált a polgári vita fontosságáról, módszerei valójában épp arra valók, hogy megkerüljék az ellentétes vélemények szülte őszinte konfliktust - aljas trükkök és figyelem-elterelés segítségével. Alinsky tanai és azoknak modern felhasználása a következőképpen foglalhatók össze:

1) Nem csak a valóban birtokolt hatalommal rendelkezel, hanem azzal is, amelyet ellenséged neked tulajdonít
Ennek a módszernek több formáját figyelhetjük meg, például: A saját mozgalmad népszerűségét hangsúlyozod, míg ellenfeledét érdektelennek tünteted fel. Meggyőzöd ellenfeledet arról, hogy küzdelme értelmetlen. A másik fél hatalmad érzetének függvényében kénytelen lehet megváltoztatni terveit, vagy akár cselekvésképtelenné is válhat. Hányszor hallhatunk ilyen szavakat: “ilyen gyenge, vezetés nélküli ellenzéknek esélye sincs a következő választásokon”. Az esélytelenség érzetének sulykolása a köztudatba a kilátástalanság érzetét kelti a tömegekben.

2) Mindig maradj olyan ismerős vizeken, amely ellenséged számára idegen
Ne bocsátkozz vitába olyan tárgyban, amit nem ismersz legalább olyan alaposan, mint ellenfeled. Ha lehetséges, csald inkább őket kényelmetlen helyzetbe. Térj el a tárgytól. Keresd az alkalmat, hogy csökkentsd ellenfeled biztonságérzetét, tedd őket nyugtalanná és bizonytalanná. Ez a technika széles körben használt, - televíziós műsorokban gyanútlan interjú-alanyokon, akiket előre megtervezett módon tesznek nevetségessé. A célpontot ilyenkor elvakítja a irrelevánsnak tűnő témák zápora, amelyekkel kapcsolatban nyilatkozni kényszerül. Televízión és rádión ez egyben az adásidő tudatos pazarlása is, ami az interjú-alany esélyét csökkenti arra, hogy kifejthesse valódi mondanivalóját.

3) Használd fegyverként ellenséged becsületkódexét
Itt a cél megtámadni az ellenfél hitelességét és rontani népszerűségét a demagógia vádját felhasználva. Az ellenfél apró hibái nyitnak meg utat a további támadáshoz, és elterelik a figyelmet a sokkal aktuálisabb erkölcsi kérdések megvitatásáról.
4) A gúny a legnagyobb fegyvered
“A természetvédőknek ez a legújabb hisztériája” “A liberálisok aberráltak és drogosok gyülekezete”. Az alaptalan sértésekre majdnem lehetetlen jól visszavágni, hiszen azok tudatosan légből kapottak. Haragot gerjeszt az ellenfélben, amiből aztán előnyt kovácsolsz, vagy olyan nyomást gyakorolsz, amely meghátrálásra kényszeríti vitapartnered.

5) A jó taktika szórakoztató
A “nem kicsit, nagyon”, “mindenki hozzon magával még egy embert” szófordulatok elterjedése klasszikus példa. A köztudat felkapta, mert az emberek úgy érzik, használata szellemes, és szeretik belecsempészni mondataikba. Ha mondanivalód egyszerű és szórakoztató, segít abban, hogy stratégiád önmagától elterjedjen.

6) Az elhúzódó taktikázás lehúzó
Lásd az előző szabályt. Maradj újszerű. Ha terveid naprakészek, a téged támogatók is aktívak maradnak. A félretájékoztatás nem minden ügynöke fizetett pártkatona. A “hasznos bolondokat” más módon kell motiválni. A köztudat szakszerű félretájékoztatása gyakran változó taktikák mentén zajlik.

7) Gyakorolj nyomást változatos stratégiákkal és akciókkal, és használj fel minden aktuális eseményt a saját célodra
Próbálj ki új és újabb módszereket, hogy összezavard az ellenfeledet. Amint kitanulják a stratégiád, támadd oldalba őket valami újjal. Soha ne adj időt a célpontnak pihenésre, erői újrarendezésére, stratégiája átgondolására. Használd fel az aktuális eseményeket, és vess rájuk olyan fényt, amely a te pozíciódat erősíti. Soha ne hagyj veszni egy használható válságot.

8) A fenyegetés maga általában félelmetesebb, mint amit ígér
Ez az első szabállyal jár kéz a kézben. A valóság az, amit érzékelünk. Hagyd, hogy ellenfeled minden energiáját belefektesse egy általad kreált, legyőzhetetlennek tűnő probléma megoldásába. A borús jövőkép megmérgezi az elmét és csökkenti az ellenállási vágyat.

9) A taktika legfőbb alapelve olyan műveletek végrehajtása, amelyek folyamatos nyomás alatt tartják az ellenfelet
A nyomásgyakorlás célja pedig nem más, mint olyan hiba elkövetésére kényszeríteni az ellenfelet, ami akár a választási győzelmébe is kerülhet.

10) Ha elég erősen sulykolsz egy negatív dolgot, áttörhetsz a pozitív oldalra.
A radikális aktivisták eszközeként Alinsky taktikái többször kerültek felhasználásra a történelem során (pl. munkásmozgalmak, vagy beépített ügynökök révén), arra kényszerítve az ellenfelet, hogy erőszakkal válaszoljanak valamilyen megmozdulásra, így keltve részvétet annak tagjai iránt. Manapság hamis (vagy tudatosan irányított) mozgalmak és forradalmak használják ezt a módszert vitában és az utcán egyaránt.

11) A sikeres támadás kulcsa egy jó “B-terv”
Soha ne hagyd ellenfeledet előnyhöz jutni azzal, hogy nincs kész válaszod egy adott problémára. Manapság ezt a módszert gyakran használják valódi aktivisták ellen, mint amilyenek a mai bankrendszer ellenzői. Mondd azt, hogy ellenfeled csupán problémákkal képes előhozakodni. Követeld, hogy mutassa fel a A Megoldást részmegoldások helyett. Természetesen senki nem ismeri A Megoldást. Mikor ellenfeled képtelen csodát tenni, bélyegezd az egész vitát és az összes felsorakoztatott tényt értelmetlennek.

12) Válassz célpontot, kösd gúzsba, tedd személyessé a harcot, majd semmisítsd meg
Vágd el a célpontot és támogatóit összekötő csatornákat és csökkentsd a népszerűségét. A célpont támogatói így felfedik magukat. Egyenként lehetetlenítsd el őket, egy személy több fájdalmat érez, mint egy szervezet vagy intézmény.

Ha legközelebb egy vitaműsort nézel, figyeld meg alaposan a résztvevőket, és valószínűleg sok, ha nem az összes itt felsorolt módszert felfedezed majd.


Internetes megtévesztési 

módszerek


Trollok, más néven fizetett kommentelők, vagy fizetett bloggerek egyre nyíltabban válnak magáncégek és kormányok eszközévé, gyakran marketing vagy PR célból (lásd pl. a Jobbik legutóbbi kampányát). Az internetes trollkodás ma már egy növekvő virtuális iparág.
A trollok különböző stratégiák széles palettáját használják fel, ezek közül néhány különösen az interneten dívik. Íme néhány példa:

Írj felháborító hozzászólásokat, amelyek összezavarnak és haragot keltenek. Ez is egy Alinsky-módszer, amely az emberek érzelmi világát célozza meg, bár az internet személytelen természete miatt kevésbé hatásos.

Tégy úgy, mintha egyetértenél, vegyülj el, majd írj olyan hozzászólásokat, amelyek rossz fényt vetnek a mozgalomra (vagy bármilyen adott csoportosulásra, a szerk.:-)). Ez gyakran megfigyelhető például demokraták által látogatott felületeken, ahol a trollok támogatók szerepét öltik magukra, majd hosszú, értelmetlen prédikációt tartanak, amitől rasszistának vagy őrültnek tűnnek. Ennek a taktikának a kulcsa, hogy alapvető értékeket körítenek értelmetlen hablatyolással, nevetséges színben tüntetve fel egy egyébként fontos témát. Szélsőséges esetekben ezek a “Trójai Faló-trollok” durva, erőszakos kommenteket csalnak ki a többi látogatóból – így erősítve az olyan légből kapott vádakat, melyek szerint például a liberális oldal “hazaáruló” vagy “komcsi bérenc” lenne.

Nyomd el a vitát. Trollok gyakran szólnak bele egyébként termékeny internetes beszélgetésekbe, így siklatva ki a témát és zavarva a résztvevőket.

Előre megírt válaszok. Sok troll kap hozzáférést olyan listához, vagy adatbázishoz, amely előre megtervezett pontok mentén közhelyes és hamis válaszokat ad őszinte szándékkal felvetett témákra. Amikor hozzászólnak, szavaik furcsán műanyagnak és előre-gyártottnak tűnnek.

Hamis asszociáció: ez kéz a kézben jár a beépített trollok technikájával, akik elvetik a hamis sztereotípiák magvait. Például azokat, akik felszólalnak a bankrendszer ellen, “holdkórosnak”, vagy “üldözés-mániásnak” bélyegzik, szándékosan összemosva globalizmus-ellenes mozgalmakat rasszistákkal és terroristákkal, mivel a negatív jelzők elbátortalanítják a kételkedőket.

Hamis józanság: Amikor valaki a józanész szócsövének szerepében tündököl egy olyan vitában, ahol a szemben álló felek megalapozott és jól körvonalazható véleményt képviselnek. Ilyenkor a troll megpróbálja elmaszatolni a felek által felsorakoztatott tényeket, olyan irányba sodorva a beszélgetést, ahol az igazság “viszonylagossá” válik.

A vita beskatulyázása: az egyik legáltalánosabb módszer. A troll megvádolja ellenfeleit, miszerint azok egy bizonyos irányzat tagjai – még akkor is, ha ez nyilvánvalóan nem így van- majd az adott irányzatot kezdi támadni. Esetleg a troll kifacsarja vitapartnereinek egyes szavait, majd kizárólag ezeken lovagol.
Néha ezen módszereket olyan átlagos felhasználók is alkalmazzák, akik komoly személyiség-zavarral küszködnek. Mégis, ha azt tapasztalod, hogy valaki gyakran vetemedik egy vagy több fentebb felsorolt taktikára, fenn áll a lehetősége annak, hogy egy fizetett internetes trollal van dolgod.

Megfékezni a megtévesztést

A legjobb út a megtévesztés ügynökeinek lefegyverzéséhez módszereik alapos ismeretén keresztül vezet. Ez lehetőséget ad nekünk arra, hogy a kezdetektől pontosan megismerjük a szándékaikat. A megtévesztési módszer azonnali lelepleződése megrázó élmény alkalmazója számára, hiszen próbálkozása butának, hamisnak és gyengének tűnik. Az internetes trollok ritkán állják a sarat, ha valaki nyíltan darabokra szedi taktikájukat, és legtöbször farkukat behúzva menekülnek a további vitából.
Az igazság értékes dolog. Szomorú, hogy társadalmunk oly sok tagja elvesztette az iránta érzett tiszteletet. Emberek lelkiismeretüket és becsületüket múló anyagi kényelemre cserélték, míg veszélynek teszik ki a társadalom egyensúlyát és stabilitását.
Az igazság az emberi elme éltető lélegzete. Nélküle az emberiségnek nincs esélye a túlélésre. Igazság nélkül fajunk összeomlik, elsorvadva a valódi szellemi és érzelmi táplálék hiányától.
A megtévesztés nem csak világunk működésének megértésében gátol meg minket. Védtelenné tesz a félelem, félreértés és kétség ellenében – s ezek mind pusztító erők, melyek jó embereket szörnyű tettekre sarkallhatnak, veszélyeztetve másokat és önmagukat. Szervezett és tudatos erőfeszítésre van tehát szükség ahhoz, hogy eloszlassuk a megtévesztés közös jövőnkre vetett sötét árnyait.

Forrás: http://www.trueactivist.com/disinformation-how-it-works/
Szerezte Brandon Smith

Megjegyzés: az eredeti cikkben amerikai példák szerepelnek, amelyek hazánkban nem közismertek, ezeket megpróbáltam magyar példákkal behelyettesíteni. Az eredeti szövegben továbbá a szerző írásmódja néha a közérthetőség rovására túlszínezett, ezért helyenként formai változásokat eszközöltem."